|
2024-03-16 20:45:30, szombat
|
| |
| |
REJTŐ JENŐ VERSEI
Rejtő Jenő (született Reich, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 29. - Jevdakovo(wd), Kamenkai járás, Voronyezsi terület, oroszországi megszállt övezet, Szovjetunió, 1943. január 1.) magyar író, kabaré- és színpadi szerző, filmíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója.
Alighanem a P. Howard írói álnéven közismert Rejtő Jenő az egyetlen magyar író, akinek olvasottsága vetekedik Jókaiéval, talán még felül is múlja - de még a neve sem fordul elő sem Rejtő, sem Howard formában legbőségesebb irodalomtörténetünkben sem. (Csak a Magyar Irodalmi Lexikonban szerepel.) Az irodalomtörténet nemcsak azt nem vette tudomásul, hogy tehetséges író volt, hanem még azt is alig, hogy egyáltalában élt. Még arra sem becsülték, hogy legalább lebecsüljék. Pedig ez a Rejtő-Howard vagy öt évtizede nevetteti már a legszélesebb magyar olvasóközönség egymást követő nemzedékeit.
"Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot" - írta róla Hegedűs Géza.
Legismertebb művei látszatra ponyvaregények, azonban életművét ma már nagyra értékelik. Kamaszkorában verseket írt (ezeket nem publikálta), majd 1928-tól komor hangulatú novellákat adott közre a napisajtóban. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a pesti színpadokon. Ezzel egyidőben füzetes ponyvákat, majd operetteket, végül - részben külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva - kalandregényeket alkotott. Sajátos stílusát egyéni, groteszk, nyelvi humor és ,,váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája" jellemezte. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott ponyvaparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Latabár Kálmánhoz, Salamon Bélához is.
Miután kivezényelték a Don-kanyarba, 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg/tűnt el a keleti hadszíntéren, a Szovjetunió (oroszországi) területén.
Életpályája, munkássága - Wikipédia
Link
REJTŐ JENŐ VERSEI
Rejtő Jenő könyveit sokan ismerik, ám azt már kevesen tudják róla, hogy verseket is írt. Évekkel ezelőtt voltam egy épp megjelenő könyv sajtóbemutatóján, amely róla szólt. Ekkor derült ki számomra is, hogy Rejtő Jenő verseket is írt. Nemrégiben egy játék során előkerült a neve, és eszembe jutott, körbenézni az Interneten, hogy megtalálhatóak-e versei valahol. Google barátunk nem tudott érdemben segíteni, így elhatároztam, hogy kézbe veszem az ügyet, és ezt a bizonyos könyvet: A versek Hámori Tibor Rejtő Jenő rejtélyes élete című könyvéből származnak.
Remélem sokaknak örömet okoz majd! Mert ő költőnek is kiváló!
Mivel ezek már szabadon közölhetők, hiszen letelt a szerző halálától számított 70 évre kiterjedő szerzői jog, mutatok néhányat közülük.
A KACAGÓ HALOTT
Veszettül bomlott a tél
És tombolt a mámor a nagy, nagy szivtelen
S ekkor történt egy lázas éjjelen
Hogy bent a kriptaváros holt szivén
Meghalt a szerelem... meghalt a szerelem...
És vadul hörgött az éj
Sirtak a csillagok
Felsikoltott a kéj!
És megálltak mind az órák... napok...
Az élet az éjbe sirt, jajgatott:
"A szerelem halott... A szerelem halott..."
A holtat mind keresték
Kutatták szobámat...
Először jött az éj
Aztán betekintett a bánat
Jött kutatni szenvedéj
S mind ott jajgattak, sirtak szüntelen:
"Hol a holt szerelem... Hol a holt szerelem..."
És bejött a borzalom...
Keresgélt hangtalan
A néma hajnalon...
A gyötrelem nyögött be csendesen.
Keresgélt sirva... "Hol az Istenem..."
És sápadtan... vén halál arcával...
Beszólt a hajnalfény: "Megvan a holt szirén...?"
Én röhögtem zokogva
Ők mind ott üvöltöttek...
Mint a sirnál az ebek
És egyszerre eszeveszetten
Hörögve lázba... vadul hirtelen...
Kitéptem a szivem...! s bent volt veresen
A SEMMI LANTOSA
Utfélen ült, kopott kereszt mellett
szemében sárgás... gyáva... irigység...
Kezében egy fa... mit penget... penget...
Talán... lant lehetett réges rég.
Ott ült kopottan nappal, éjszaka
Az ajka törten, elhalon remeg
Azt mondják Ő a senki lantosa
Csak suttog bambán vad énekeket.
Bomlottan bárgyun mindég énekel
Hajadon-főtt... nyárba... hóba... fagyba..
csak dalol, s nem áll szóba senkivel
Dalol éjszakába, alkonyatba
És kérdezték: "Ki vagy...? Ki volt Apád...?"
Csak énekelt és közben könnyezett
És kérdezték: "Volt kedvesed...? Arád...?"
Csak énekelt és hüljén nevetett
Ha kérdezték: "Nincs gyermeked...? Anyád...?
Egy csendes régi szonettet nyögött...
Hivták: "Gyere... kapsz ételt... jó szobát..."
Dalolt... aztán vadul kiköpott!
Ő volt a semmi őrült dalossa...
Ő volt a koposz piszkos rejtelem
Hogy honnan jött? ... Nem tudták meg soha
És megfagyott egy téli éjjelen.
AZ ELJÖVENDŐ SZERETŐMHÖZ
Te vagy a néma éjjel árnya
Sötét szemed lángot lövel
Megtébojul majd aki látja
Te vagy a néma éjjel árnya.
Te vagy a sorsom vad szeszéje
Te vagy a láng... a pusztulás
Repülök feléd láztól égve
Te vagy a sorsom vad szeszéje.
Te vagy a jövöm nagy álma
Felettem vagy, de jössz felém
S már most, várok egy éjszakára
Te vagy a jövöm nagy álma.
Te leszel majd ki földre huzol
S üvöltesz mint a furia
Te leszel majd ki értem lángol
Kit nem hagyhatok el soha.
Te leszel majd ki csendes éjjel
A forróságom kacagod...
S míg kérlek lázas szenvedéjjel...
Táncolsz és kinom itt hagyod.
Te simulsz hozzám forrón lágyan...
Te nevetsz nyersen kinomon
Te becézed majd minden vágyam
Te rugsz majd el hajnalon.
ANYÁM
Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked
Hogy fiad egy elzüllött, rossz bohém
Ne fájjon értem drága jó szived
Hisz annyi rosszat követtem el én.
Anyám! Ha jönnek, s mondják majd Neked
Hogy sírva járkálok az éjszakán
És hajnalban részegen nevetek
Anyám! Fordulj félre, s ne gondolj reám.
Ha jönnek s mondják majd Neked
Hogy egymagámban halkan suttogok
S riadtan néznek rám az emberek
Ne hidd azért majd, hogy bolond vagyok.
Mert boldog vagyok olyankor Anyám,
Ha halott mezőt járok egymagám...
Felejts el engem...elveszett csatám...
És zsákutcába visz az én utam.
Azért mégis.. .ha mondják majd neked...
Hogy... hajnalban... egy gázlámpa... alatt
Keresztül lőttem hörgő mellemet...
Anyám!... sirasd meg... nyomorult... fiad.
DAL... DAL... DAL...
És jöttek az első öntudat napok
Megjöttek az első lázas dalok
S azt sugták mind a drága rittmusok
"Boldog vagyok! Boldog vagyok!..."
Jöttek a csókos drága Kedvesek
Hozták a színes forró éjeket
Azt sugták mind a kedves énekek
"Én szeretek! Én szeretek!..."
Jött a legelső szálló hópihe
Elmult az álmom nagy szerelmese
S azt sugta mind a nyögő versike
"Nincs senkise! Nincs senkise!..."
Jöttek a fázós téli hajnalok
Elvittek Kedvest, éjt és bánatot
S azt sirják mind a könnyes, bus dalok
"Hogy meghalok... hogy meghalok...!"
Mese, dal: csak álom. Illuzió!
Magának Manci akonél minden csak mese, csak dal.
Csak illuzió!
ÉGŐ VÁGYAK...
(Lázas sóhajom hozzád)
Ma éjjel Velencében jártam
Az álmom szép volt, színes, csillogó
A szerelem nagy, szent templomát láttam
És szívemről felolvadt mind a hó
A vágy templomában oltárkép állott
S előtte térdeltem én könnyezőn
Feléd a vágyam hő imába szállott
S a kép felém közelget remegőn
Az oltárkép te voltál szent csodám
Imádott tested két karomba hullt
Az ajkadon ott remegett a szám
És forró vágyam vad csókokba fúlt.
Csodás szemedben kigyulladt a láng
S a csókod tüze perzselte a vérem
Vad vágyam mogó volt és falánk
S a tested adtad, mit imámba kértem
És aztán jött egy nagy szent pillanat
Az első csodás beteljesülés.
És aztán... mindez, csak álom maradt.
Mert jött a bús, fájó ébredés -
Élet! forró vágyak bakója vagy
Kacagj rajtam; hisz én könnyezem
Vagy elvigyél, vagy messze elmaradj
De lassú tűzön ne égesd szívem
A boldogság egy álomkép csupán
Mit távolból imádhatok csak én
Forró asszonyt nem csókolhat a szám
Az élet szépet nem hoz én felém
Az éjszakám a forró könnyek násza
Az életem egy nagy szent akarás
A forró tested vérző szívem álma
Te vagy a vágy, egy őrjítő varázs
Ha forró tested két karomba zárnám
S beléd csókolnám mind azt ami fájt,
Ha hozsannára két karom kitárnám
Akkor nem várnám annyit a halált.
HA VALAKI JÖNNE.. 
.
Ha valaki jönne, csuf téli hajnalon
Mikor minden felbug és szorit a torkomon
Ha iljenkor jönne... csendbe... szomoruan
Jönne akit várok, keresek, hasztalan
Leborulnák térdre és lüktető fejem
Ölébe hajtanám...
Lihegnék fáradtan... térdét szoritanám
Friss harmatos ölét, csókkal boritanám
Hullana a könnyem hófehér combjára...
Hörögne a mellem... a zokogás rázna...
Fáradtan, megtörten, vad keserves vággyal,
Bus férfi sirással...
Szólna hozzám lágyan... halkan... bánatosan,
Simogatná fejem... s arcomat szorosan...
Egyre szoritaná kis puha ölébe...
És én a hajnali... sápadt csöndességbe
Kezdenék vallani...
Felsirnám ott, tépett összetört életem
Beteg lázas agyam... sápadt, fáradt fejem
Piszkos éjji álmok, kéjbe fult titkait
Ezer rongy szerelem, kifestett csókjait
Bus bojongó vágyak, miket sohasem láttak
miket kinevettem
Régi éjszakáknak festett durva kéjét,
Tehetetlen dühöm undok irigységét...
Aljas pillanatok... éhes mocskos vágyak...
Ezer pillantásom, amit sohasem láttak
Százezer gondolat, mit félig gondoltam
s vágyódtam utánuk...
Lihegve... kifultam... elsuttognám "Ámen"...
Ölébe hajtanám, fáradt, zugó fejem
Ő, tudom kiköpne... felrugna... ott hagyna...
s vergödve a földön... utána zokogva...
Azt sugnám lihegve... hajnali pirkon...
Igaza volt néki!
HAZUGSÁG?...
Szent imákkal beteg szivvel
Mások csodáit megcsodálva
Várjuk a reggelt eltünödve
Míg igénytelen száz csendes óra
Messzeröppen.
Délibábok futó lidércek
Hazug mesék sok cifra ének
Hiába várnak találkozóra?
Hiába mondok bus szemednek
Tündérmeséket?
Hazugság hogyha csendes éjjel
Agyon kinzott fáradt szivemmel
Igérek Néked szent csodákat
Igaz jövőről boldog nászról
Melódiákat?
Hazugság, hogyha tikkadt ajkkal
Forró testtel szent reménnyel
Hiszünk magunkba dus szivünkbe
S összebámul sápadt arcunk
Mindent váron?
Hazugság minden esküvésünk?
Minden könnyünk minden álmunk?
Ezer csodás színes reményünk
Mit összebujva csöndben várunk
Égi órán?
Hazugság, hogyha fáradt testtel
Imádkozva eltünödünk
S az élet míg mi csendbe várunk
Másnak hoz meg mindent, mindent;
Hazugság, hogyha mégis várunk?
Hazugság, hogyha hisszük Istent?...
MESE...
Egy bolond mese lesz a kettönk sorsa
Két elhaló, üres bus mese
És leszünk mégis egy mese bolondja
A mese: minden mese végzete
Fölöttünk lesznek uj bolond mesék
Az uj mesék bolondjai leszünk
Mondunk magunknak hazug rongy mesét
S nem vesszük észre majd, hogy szenvedünk
Egymásnak nem mesélünk sohasem
Külön mesélünk majd a csendes éjnek
Ez furcsa lesz, nem tudja senki sem
Hogy két halottja lesz egy bus mesének
MOST MEGY... MEGY...
És most megy mindég... mindég távolabb
Egyhangu uton... busan... csendesen...
Amig lassan... lassan... magamra hagy
Észrevéttelen.
Mi egymástól nagyon messze voltunk
Én jajgattam és ő csak kacagott
Együtt mi ketten sohasem daloltunk
És most megy... megy... ott.
Járt a fényben melj engem körülvett
Járt a mosoljgott vigan, boldogan
Mig én magamban sirtam könnyeket
Némán hangtalan.
És most megy... mindég... mindég távolabb
Egyhangu uton busan csendesen.
Amig lassan... lassan... magamra hagy
"Az életem."
SÍR (A) FELIRAT 
Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.
SÍRFELIRATOM
"Élt huszonnégy évet, meghalt boldogan"
A forró mámor hülye tavaszán
Sokat beszélt és sokat nevetett
Koravén szive összetört korán
A jelenben nem volt Ő sohasem
A jövője kinevette bután
Élete volt egy sötét rejtelem
A halála: egy epizód csupán
Oktalan volt koldusa sok reménynek
Bolond volt: zsarolta az életet
S mikor az élet keveset adott:
Dacosan, vadul mindent elvetett
Sirassátok e sirban pihenőt,
Nagy mártir volt: a semmi harcosa
Pár könnyel gyászoljátok csendben őt
De utjára ne lépjetek soha
az agyát felszivta a végtelen
a szive; lent a sirban elrohadt
örökül hagyott néktek, komoly, busan
Libegő lehetetlen álmokat.
Komédiás volt
A szivével játszott
És fájva sirt hazug rongy könnyeket
Keresztre huzta fáradt mosolya
S kinjából:
A halál váltotta meg.
SOHASEM TUDTAM ÍRNI!
Én még sohasem irtam.
Csak leirtam ezt meg azt és igaz sem volt.
Most tudok irni és látom, hogy mi az.
Igaz.
Olyan igaz, mint maga a valóság
És mint ami nincs, egy matematikai álom:
Az absolut jóság. A köbön.
Most már nem fogok többé irni, csak leköpöm.
Magát Anatole Franceot is és
Tudok már irni, sőt többet sirni
És még többet kibirni
Ha valaki erre kér.
Most zavar nagyon, hogy nincs mér.
Mivel verset nem tudok irni
Most már sürübben teszem. Lehet hogy szép
lesz
Mint a giccs volt, mint egy idegen földrész,
Ahol sohasem jártam és mégis
Elvezettem oda nagy veszélyek közé
Mindég csak másokat. És tehettem bátran.
És igy kishijján magam is ott jártam.
Most láttam. Nem kéjutazás volt, csak
Megmutatták bizonyára lelkes emberbarátok
Azóta félek, hogy lesz egy szenvedélyem.
Mint a kokain. És mindég e pillanathoz
hasonló(?)...
A hipnózis. Da nutz ká váme
VALLOMÁS... 
(: Irtam egy boldog éjszakán? :)
Egy forró csók tüzelte fel a vérem
Egy égő vágy, amit Te adtál nékem
Egy lázas álom volt az éjszakám
S egy boldog hajnal köszöntött le rám -
Mi vagy Te nékem, - el nem mondhatom
Te vagy az Élet - lázas karnevál
Ha Te elmész... jöhet már a Halál! -
Te vagy az első lázas álmodás
Te adtad mindazt, ami szép, csodás
Egy imádságom van, a szerelem
S egy oltárképem - az vagy Te nekem.
Lehet, hogy Nálad röpke pillanat.
A csók, mi tán nem szivedből fakadt.
Lehet, hogy vissza nem jő már soha
Hisz ez az élet, oljan mostoha -
De hogyha jössz, hogy forrón ölelj át,
Szivem tovább dalolja vágy dalát
Ölelj vadul, csókodban égjek el
Hisz egyszer majd ugyis feledni kell
Ha multunkból már csak emlék marad
S egy összetört, vérző sziv meghasad
Akkor, hiszem, hogy könnyezel talán
S rájössz, hogy nem egy flört voltam csupán -
Te vagy a vágyad vad királja
S ha összetörten kinevetsz...
Majd várlak mindég ujra, fázva...
Te vagy a vágyak vad királja
A jövőm csókos alkonya.
Fenti vers tartalom Hámori Tibor Rejtő Jenő rejtélyes élete című könyvéből származik. Az esetleges elütésekért és vélt nyomdahibák javításáért mindenkitől elnézést kérek.
Néhány idézet Rejtő Jenőtől, ami megnevettet:
Nemsokára március 29-e lesz. Ez önmagában nem kéne, hogy indok legyen a nevetésre, de ha figyelembe vesszük, hogy Rejtő Jenő akkor lett volna 119 éves, akkor mindenképpen az. Főleg, hogy legnépszerűbb műveiből gyűjtöttünk össze mosolyogtató idézeteket.
,,A halottal véletlenül találkozott a hálószobájában, abból az alkalomból, hogy felfigyelt e néhai úr hortyogására, és amint benézett az ágy alá, ott látta a megboldogultat békében nyugodni, harsány álomba merülten."
/Piszkos Fred közbelép/
,,A közügy mindenkinek kedvenc magánügye."
,,A pénz az egyetlen jó, amiből nem árt a sok."
"A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág."
/A szőke ciklon /
"A szerelem sötét verem. Különösen, ha letakarják és ráülnek."
/Az ellopott futár/
"Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan."
"Az ideám mindenesetre elsőrendű! Világhírű leszek. Az egyetlen mód arra, hogy valaki munka nélkül jólétben élhessen, és ne kritizálják."
"Az igazságot olykor eltemeti, de a hazugság mindig kiderül."
,,Az nevet utoljára, aki először üt."
,,Az ördög sem rokonszenves, és mégis jobban kedvelik, amikor gonosz, mint ha bölcsődalokat énekelne. Az ember ragaszkodik az illúzióihoz."
,,- Az ön környezetében mit mondanak például, ha valaki olyasmit tesz, ami nem tetszik.
- Szó nélkül fejbe ütik az illetőt. Ez határozott rosszallást jelent."
"CSAK A RUHATÁRBAN ELHELYEZETT TÁRGYAKÉRT NEM VÁLLAL FELELŐSSÉGET AZ IGAZGATÓSÁG"
,,Egyik kezével evett, a másikkal a lorgnont tartotta, és a korsónak támasztott könyvet olvasta, ami figyelemre méltó teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy Fülig Jimmynek kitűnő szeme volt, viszont a lorgnon üvege erősen nagyított."
"- És ha... fizetést ajánlanék, hogy dolgozzon?
- Engem nem lehet megvesztegetni."
"- Feltűnő ismertetőjele nincsen?
- Nagyon erős alkoholillatot lehelt rám.
- Sajnos, ez errefelé egyáltalában nem feltűnő."
"FIGYELEM!
A KLUB HELYISÉGÉBE LŐFEGYVERT, ÓLMOSBOTOT, KÉST, BOXERT VAGY BÁRMILYEN GYILKOLÁSRA ALKALMAS SZERSZÁMOT BEHOZNI AJÁNLATOS!
FEGYVER NÉLKÜL BELÉPNI TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES! AZ EBBŐL EREDŐ BALESETEKÉRT MINDEN FELELŐSSÉGET ELHÁRÍT AZ IGAZGATÓSÁG"
"Hogy állunk az alibijével?
- A micsodámmal?
- Az alibijével! Van alibije?
A terménykereskedő rémülten hebegett.
- A feleségem csomagolt... Úgyhogy nem tudom, hozott-e... ilyesmit..."
"HOTEL HALL A NÉGY BÖLCS SINTÉRHEZ
ÖT ÓRAI PÁLINKA TÁNC! ELŐÉTELEK! BEJÁRAT!
HIDEG-MELEG IDŐBEN NYITVA!"
"Íme, ha a gondviselés akarja, még egy neszesszer is elsül."
"Maga jobban tenné, ha elmenne csomagot hordani, nagy, erős ember, hogy sülne ki a szeme, csak lopja a napot, meg ki tudja, mi mindent."
"Minden valótlan tény felismerése egy lépéssel közelebb visz a való tényálláshoz."
"- Mit tehet ilyen helyzetben egy költő?
- De minek kellett úgy szájon vágni, hogy fejest repüljön az oázis másik végébe?
Troppauer elfogódottan morzsolgatta az ujjait.
- Istenem... Költő vagyok. Mit csináljak? "
,,Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba. Mer az egész világ olyan mint egy nagy tolongás: hol elől van az ember, hol hátul."
,,Szegény Piszkos Fred, ha előre sejti, hogy egy angol hadihajó kapitányának ápoltsági szintjéig mosdatják, aligha vág bele a dologba."
"- Tudod te, mi az a reklám? Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok.
- Értem. Ez a reklám.
- Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek hogy valaminek örülni fognak."
"- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
- Milyen kés volt?
- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
- Kagyló.
- Hány részből?
- Egy darabból készült.
- Akkor nincs baj. Megvan a kés!
- Hol?
- A hátamban.
- Köszönöm...
- Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
- Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...
- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem."
/Piszkos Fred, a kapitány/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rejtő Jenő |
|
|
|
Címkék: kalandregényeket, irodalomtörténet, terménykereskedő, kabarédarabokkal, sajtóbemutatóján, emberellenesben, kagylóritkaság, olvasóközönség, megvesztegetni, ponyvaregények, megtalálhatóak, alkoholillatot, nyugtalankodik, megboldogultat, hálószobájában, kivezényelték, életveszélyes, eszeveszetten, kamaszkorában, környezetében, legnépszerűbb, ismertetőjele, legbőségesebb, bölcsődalokat, észrevéttelen, tündérmeséket, erzsébetváros, egyáltalában, legszélesebb, emberbarátok, hortyogására, oroszországi, mosolyogtató, mindenképpen, hadszíntéren, elhatároztam, magyar szórakoztató, egyetlen magyar, irodalomtörténet nemcsak, legszélesebb magyar, szörnyű világban, jelenségek fonákját, 1930-as évek, pesti színpadokon, társadalom fanyar, pesti művészi, keleti hadszíntéren, játék során, bizonyos könyvet, versek Hámori, szerző halálától, lázas éjjelen, Rejtő Jenő, REJTŐ JENŐ VERSEI, Gibson Lavery, Magyar Irodalmi Lexikonban, Hegedűs Géza, Kádár-korban Jókai Móréval, Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Latabár Kálmánhoz, Salamon Bélához, Hámori Tibor Rejtő Jenő, KACAGÓ HALOTT, SEMMI LANTOSA, ELJÖVENDŐ SZERETŐMHÖZ, Elvittek Kedvest, Magának Manci, VALAKI JÖNNE, Igérek Néked, MOST MEGY, SOHASEM TUDTAM ÍRNI, Magát Anatole Franceot, Rejtő Jenőtől, Piszkos Fred, CSAK RUHATÁRBAN ELHELYEZETT TÁRGYAKÉRT NEM VÁLLAL FELELŐSSÉGET AZ IGAZGATÓSÁG, Fülig Jimmynek, KLUB HELYISÉGÉBE LŐFEGYVERT, BOXERT VAGY BÁRMILYEN, GYILKOLÁSRA ALKALMAS SZERSZÁMOT BEHOZNI AJÁNLATOS, FEGYVER NÉLKÜL BELÉPNI TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES, EBBŐL EREDŐ BALESETEKÉRT MINDEN FELELŐSSÉGET ELHÁRÍT AZ IGAZGATÓSÁG, HOTEL HALL, NÉGY BÖLCS SINTÉRHEZ, ÓRAI PÁLINKA TÁNC, IDŐBEN NYITVA, Szegény Piszkos Fred,
|
|
Offline
